Pirates of the Caribbean: Dead Man's Chest, színes, amerikai film, 150 perc Főszereplők  Johnny Depp, Orlando Bloom, Keira Knightley Szereplők  Bill Nighy, Stellan Skarsgard, Jonathan Pryce, Jack Davenport, Tom Hollander Rendező  Gore Verbinski Írók  Ted Elliott, Terry Rossio Gyártó  Walt Disney Pictures, Jerry Bruckheimer Films Műfajok/kategóriák  Akció/kaland, Folytatás, Kardforgatós, Kosztümös, Vígjáték Eredeti megjelenés éve  2006 Hazai bemutató  2006. július 20. Forgalmazó  Fórum Hungary

Miután harmadik kalandját követően Indiana Jones 1989-ben szögre akasztotta kalapját, sötét és ínséges idők köszöntöttek a természetfeletti elemekkel átszőtt kalandfilmek népes rajongótáborára. A Spielberg–Lucas–Ford triumvirátus azóta is ígérgeti, no meg halogatja a műfaj csúcsának számító sorozat sokunk által várva várt negyedik részét (jelenleg épp 2008-ra tervezik a bemutatót, de a korábbiakból kiindulva kéretik némi szkepticizmussal kezelni ezt a dátumot is), trónkövetelőből pedig nem sok akad – alacsony színvonalú darabból viszont sajnos annál több (Lara Croft - Tomb Raider, Van Helsing, A szövetség, Golyóálló szerzetes). Ezen a fronton mindössze három kimagasló színvonalú popcorn született a poszt-Indy korszakban. Ezek közül kettő az Egyiptom-kultusznak hódolt: a Csillagkapu sci-fi, A múmia pedig szörnyfilmes vonatkozásokkal fűszerezte ezt. Mindkettőnek megvolt a lehetősége igazi mozilegendává válni, előbbi azonban egy rendkívül sikeres tévésorozat formájában folytatódott, s ezért jelenleg sokkal inkább tévészériaként, mint mozifilmként él a köztudatban, utóbbi nimbuszát pedig egy gyermeteg második rész (A múmia visszatér) és egy felesleges spin-off (A Skorpiókirály) csorbította. Bizony, A Karib-tenger kalózai a nevető harmadik, és ezt a státuszt a folytatás csak tovább erősíti. Pedig – ha eltekintünk Steven Spielberg egy szem Hookjának visszafogott sikerétől – kijelenthetjük, hogy a Douglas Fairbanks, Errol Flynn és Burt Lancaster korában oly divatos kalózfilm az utóbbi évtizedekben még a westernnél is népszerűtlenebb műfajjá vált. Mert ez nemcsak halott, de kifejezetten gyilkos műfaj volt jó ideig. A Roman Polanski rendezte Kalózok gyártói még szerencsésnek mondhatják magukat: filmjük „csupán” bukott egy orbitálisat; Renny Harlin AA Kincses sziget kalózai című mozija viszont szó szerint tönkretette a Carolco Picturest. Akadt két kudarcba fulladt rajzfilmes próbálkozás is: a Disney-féle A kincses bolygó a cég történetének legveszteségesebb darabja lett, a DreamWorks pedig a Szindbád - A hét tenger legendája bukása után zárta be hagyományos animációs részlegét. De A Karib-tenger kalózai franchise igen látványosan tudott fordítani a zsáner népszerűségén: a Holtak kincse alcímre keresztelt második rész kapcsán másról sem lehet hallani, mint bevételi rekordokról. Will Turner (Orlando Bloom) és Elizabeth Swann (Keira Knightley) esküvői terveit váratlanul összezúzza a tény, hogy letartóztatják és halálra ítélik őket Jack Sparrow kalózkapitány (Johnny Depp, aki ismét kiemelkedik az egyébként kitűnő szereplőgárdából) megszöktetéséért. Kapnak egy lehetőséget a kegyelemre, ennek azonban elengedhetetlen feltétele Jack megtalálása, ő viszont időközben azon ügyködik, hogy egy régi adósságát törlessze Davy Jones (Bill Nighy) felé. A Holtak kincse állja az összehasonlítást A Fekete Gyöngy átkával, s azon folytatások közé tartozik, amelyek színvonalban egyáltalán nem maradnak el az első résztől. Ebben nagy szerepe van a változatlan alkotógárdának, bár A múmia visszatér kapcsán megtapasztalhattuk, hogy ez azért nem mindig életbiztosítás. Azon van itt a hangsúly, hogy ugyanezek az alkotók elég bátrak ahhoz, hogy kissé komorabbra vegyék a hangvételt, de úgy, hogy azért az első rész védjegyének számító humor és kaland se szenvedjen csorbát. Ilyen tekintetben a Holtak kincse úgy viszonyul A Fekete Gyöngy átkához, mint A Birodalom visszavág a Csillagok háborújához. De erről majd később. Gore Verbinski, a hollywoodi új generáció legsokoldalúbb rendezője (vajon gondolná valaki, hogy az Egértanya és A kör ugyanazon direktor nevéhez fűződik?) Az időjós szatirikus, keserédes, nagyvárosi miliőjéből csöppent vissza a kalózok világába. Szemmel láthatóan rendkívül élvezi, hogy ismét nagyszabású akciójeleneteket vezényelhet: a kannibálok szigetén játszódó és az óriáspolip támadásait bemutató képsorok könnyen lehetnek a nyár leglátványosabb kalandjai. És persze ezúttal is ötletes, izgalmas, dinamikus vívásokat láthatunk a vásznon. Ezen kívül korántsem elhanyagolandó tényező, hogy a gigantikus marketing, szemkápráztató látvány és sztárszereposztás mellett bombabiztos forgatókönyv támasztja alá a mozi sikerét (megjegyzem, ennek minden film esetén így kellene lennie). Ted Elliott és Terry Rossio az Aladdin és a Shrek után újra bebizonyítja, milyen remek érzékkel tudják napjaink közönsége elé tálalni a régmúlt korok meséit, mítoszait. Érdemes megfigyelni, hogy az írók a régi Star Wars-trilógiában használt karakterológiával és hatásmechanizmussal dolgoznak. Az első részben csatasorba állították a karaktereket: a simlis, de szerethető kalózt (Han Solo/Jack Sparrow), a tiszta lelkű, szegénysorból származó hőst (Luke/Will) és a nemesi környezetben felnőtt, de talpraesett amazont (Leia/Elizabeth). Most egyfajta szerelmi háromszögbe rakják őket. Will éppúgy fordulóponthoz jut apjával kapcsolatban, mint Luke a Birodalomban, a Hanhoz hasonlóan egy alvilági alaknak adós Jack sorsáról pedig vétek lenne bármi konkrétumot elárulnom… Már A Jedi visszatért vetíti elő, hogy egy primitív törzs (ewokok/kannibálok) istenként tisztel egy szereplőt, és vacsorának szán egy vagy több másikat. És ha már itt tartunk: a konfliktusok igazi megoldása esetünkben is a trilógia harmadik darabjára marad majd (a szálak ideiglenes elvarrása az űreposz középső részében zökkenőmentesebb, mint itt). Ez persze nem plágium, hiszen a Star Wars is számtalan forrásból dolgozott, inkább szerencsés adottság: Lucashoz hasonlóan Elliott és Rossio is ismeri a siker kulcsát, és ami még fontosabb, tudják is, hogyan kell bánni vele.