1695. szeptemberében kalózhajók egy kisebb flottája megtámadott egy indiai hajót, amely kereskedőket, utazókat és hihetetlen vagyont szállított. A kalózoknak angol kapitánya volt, Henry Avery. Ez volt minden idők egyik legnagyobb értékű rablása, amiben nemcsak a pénz, hanem Anglia gazdasági stabilitása is kockán forgott. Avery, egyedülálló módon, sikeres kalóztámadást hajtott végre - és nem jutott a törvény kezére. Ő volt a kor egyik leghíresebb kalóza, ám két évvel a rablás után nyoma veszett, merész tettei pedig a legendák sorába emelkedtek. Ki volt ez az ember? Hogyan menekült el a büntetés elől, ha másoknak ez nem sikerült? Kideríthetünk-e valamit arról, mi lett vele? A kutatók most a rejtély nyomába erednek, hogy megpróbálják felfedni a halottak titkait.

Augusztus 19. 21.00 A 17. század végén Londonban akasztófán bomló hullák szegélyezték a Temze partját. Mindegyik megfeketedett holttest egy-egy néhai kalóz volt, aki a Legfőbb Tengerészeti Hadbíróság kezére jutott. Henry Avery tette minden hasonló esetnél jobban feldühítette a korabeli hatóságokat, az ő holtteste azonban sosem díszelgett a Temze partján - vagy bárhol máshol a világon. Most, 300 évvel később, három kalózkutató ered Avery nyomába. Avery rendkívüli kalóz volt. Rövid pályafutása egyetlen bámulatos portyából állt, amely talán a legjelentősebb a történelemben. A zsákmány együttes értéke 260.000 fontra rúgott. Egy matróz akkoriban jó, ha 3 fontért dolgozott havonta. A rablott kincsből a kalózok legtöbbje fejenként 1000 fontot kaphatott, Avery pedig kétszer annyit. Ezek után valószínűleg soha többé nem kellett dolgozniuk. A hajó, a Charles II, útban Latin-Amerika felé megállt egy spanyol kikötőben, Corunában, eredetileg csak rövid időre. Négy hónappal később a hajó és zúgolódó legénysége még mindig ott vesztegelt a spanyol kereskedők ellenkezése miatt. A legénység 8 hónapja nem kapott zsoldot, enni is alig, a leglázongóbbakat pedig tömlöcbe zárták. Ezek után Averynek, aki a hajó navigációs tisztje volt, nem volt nehéz rávennie az elégedetlen embereket, hogy vegyék át a hajón az irányítást. Egy szemtanú szerint Avery magyarázatképpen azt mondta az addigi kapitánynak: "Szerencselovag vagyok, a magam útját kell járnom." Avery nem ölte meg a volt kapitányt, csak felkérte, hogy hagyja el a hajót. Ezzel megkezdődött két évig tartó kalózélete. Más dolog átvenni a hatalmat egy hajón, és megint más sikeres portyára vezetni az embereket. Averynek azonban volt egy terve, melyben egy drágakövekkel megrakott indiai hajó szerepelt. Útban a Jóreménység foka felé Avery kapitány a rajtaütést tervezte. Több ezer km megtétele után megkerülte a Jóreménység fokát, és elérte Madagaszkár déli csücskét, ahol tudta, hogy tiszta ivóvizet, friss zöldséget, gyümölcsöt és mindenekelőtt húst vételezhet. Madagaszkár volt az Indiai-óceán és a Vörös-tenger kapuja, és egyúttal remek hely a készletek feltöltésére. Egy hónappal később Avery áthajózott a Mozambiki-csatornán, Madagaszkár és Afrika között. A kalózok a Comore-szigeteken, Johannán rendezték be a bázisukat. Johanna szigetének mai neve Anjouan. Igazi kalóztanya volt ez, ahol Avery és társai mintegy 300 évvel ezelőtt élelmet gyűjtöttek és felkészültek a nagy kalandra. Johanna szigetéről Avery kapitány különös levelet írt az összes angol parancsnoknak. Ebben megígérte, hogy lehetőleg nem támad meg brit hajókat, bár azt is írta, lehet, hogy nem tudja majd kordában tartani az embereit. "Az embereim éhesek, kemények és elszántak, így ha nem osztják a nézeteimet, nem tudok mit tenni. Addig is maradok az angolok barátja. Johanna, 1694. február 28-a. Henry Avery." Ez jól mutatja Avery vágyát, hogy a brit kormányzat komolyan vegye őt, de kísérlet volt arra is, hogy elkerüljék a felesleges erőszakot. Jellemző volt a korabeli kalózokra, hogy - minden ellenkező romantikus mítosszal szemben - kerülték a harcot. Ez arra is módot adott, hogy az őket esetleg megtámadni akaró hajók is elkerülhessék a csatát, ha akarják. A hajózásban kiválóan képzett Avery nagyon pontos időzítéssel tervezte meg a rajtaütést. Itt nem volt helye véletleneknek. Avery célja életének nagy kalandja felé: hogy kirabolja a Vörös-tengerről éves útján visszatérő muzulmán flottát. A Fancy a Comore-szigeteket elhagyva észak felé haladt, behajózott az Ádeni-öbölbe, majd megállt a Vörös-tengert az öböllel összekötő keskeny szorosban. Itt találkozott két amerikai angol hajóval, melyek ugyanarra készültek, és szövetségre lépett velük, amely utóbb még három hajóval bővült. Avery immár egy kisebb flotta felett parancsnokolt, amely kb 440 kalózt számlált. Több hétig vártak, mire megtudták, hogy a muzulmán flotta már elhaladt mellettük egyik éjjel. A kalózok úgy döntöttek, hogy üldözik a prédát az Arab-tengeren, mintegy 2.800 km-en át. Bombaytől pár km-re nyugatra érték utol a kereskedőhajókat. Kora reggel Avery meglátta az egyik hajót, amelyet azonnal megpróbált lövésekkel megállásra bírni. Rálőttek a hajóra, amely visszalőtt, de aztán inkább megadta magát, mivel az esélyek ellene szóltak. A kalózok átugráltak rá, és kb 60.000 fontnyi kincset találtak. Miközben kifosztották a hajót, Avery meglátott egy másikat közeledni. A hatalmas Gang-I-Sawai volt az, a legnagyobb kereskedőhajó Szúrat kikötőjében. Kb 1600 tonnás, óriási hajó volt, sokkal nagyobb, mint a Kelet-Indiai Társaság hajóinak többsége. Fedélzetén 800 utas, 400 katona és 80 ágyú volt. Ez a hajó nem ígérkezett olyan könnyű prédának, mint az első. Avery utánaeredt, felzárkózott mellé és kétórás ostromba kezdett. Szerencsétlenségére kísérő hajói nem voltak hajlandóak megközelíteni ezt a rémisztő méretű célpontot. Avery úgy döntött, egyedül is vállalja a csatát.